Bevezető

A jelen dokumentum a Magyar Jazzművészek Fóruma alapításakor megfogalmazott program, amely egyúttal a kezdeményezés létrejöttét indokló szakmai elképzelések, elemzések és célkitűzések írott összefoglalása. Célja, hogy áttekintést adjon a magyar jazzélet jelenlegi helyzetéről, rámutasson annak intézményi és finanszírozási problémáira, valamint megfogalmazza azokat a szakmai és kulturális célokat, amelyek a műfaj méltóbb hazai elismerését és hosszú távú megerősítését szolgálhatják.

A dokumentum hiánypótló abban az értelemben, hogy ilyen átfogó, a jazz alkotói és előadói által megfogalmazott szakmai anyag Magyarországon mindeddig nem született. A magyar jazzművészek nem csupán a szűken vett jazzélet meghatározó szereplői, hanem a teljes magyar kulturális szféra aktív és kreatív közreműködői is. A jazz nyitott, befogadó és improvizatív szemlélete természetes módon kapcsolja össze a műfaj képviselőit a kultúra számos más területével: a színházi produkcióktól és a kortárs klasszikus zenétől kezdve a filmzenén, a zeneterápián és az oktatáson át egészen a populáris zenéig. A jelen dokumentum ezért nem kizárólag egy műfaj belső ügyeiről szól, hanem egy olyan alkotói közeg megszólalása, amely a magyar kulturális élet egészének formálásában is meghatározó szerepet játszik. Mindemellett a jazz egyedülálló kollektív szemlélete és az improvizáció terén felhalmozott tudása olyan kompetenciákat hordoz, amelyek a művészeti szférán túl a verseny- és közszférában, a demokratikus közéletben, az oktatásban, a terápiában és a civil társadalom különböző területein is eredményesen alkalmazhatók. A jazz így nem pusztán magas művészeti teljesítmény, hanem a társadalmi együttműködés élő modellje, amelyből a művészeten túl is tanulhatunk.

A jelen program megfogalmazói a magyar professzionális muzsikusok azon köre, akik jazzt vagy improvizatív zenét játszanak, függetlenül annak irányzataitól és alfajaitól. A kezdeményezés ugyanakkor nem kívánja képviselni mindazokat a szervezeteket és szereplőket, akik nem hangszeres zenészként vagy zeneszerzőként, hanem más módokon járulnak hozzá a magyar jazzélet működéséhez – például újságíróként, klubvezetőként, kritikusként vagy szervezőként. A jelen írás célja, hogy a jazz műfaját gyakorló magyar előadó- és alkotóművészek helyzete a hazai kulturális rendszerben új megvilágításba kerüljön és a műfaj a magyar zenei kultúra szerves részeként, annak más területeivel arányos elismerésben és támogatásban részesüljön.

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a jazz a 21. századra a zenei kultúra egyik meghatározó, intézményesen is megerősített művészeti formájává vált. Az európai országok – köztük pl. Ausztria, Franciaország, Németország, Norvégia, Dánia és Svájc – kulturális rendszerében a jazz önálló intézményi struktúrával és dedikált állami finanszírozással rendelkezik, a zeneművészet egyenrangú területeként van jelen. Ez a megközelítés ma már széles körben elfogadott európai norma.

A műfaj változása alapvetően újraértelmezte a jazz korábbi megítélését. Napjainkban már nem csak történeti és földrajzi gyökerekhez kötött zenei stílusként, hanem a kreatív zenei gondolkodásra, a befogadásra, az integrációra, az innovációra, az improvizációra és az egyéni kifejezésre épülő, nyitott művészeti formaként értelmezzük. A modern zeneoktatásban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a módszerek, amelyek a hallás utáni feldolgozást, az azonnali zenei reakcióképességet és a kreatív döntéshozatalt fejlesztik – ezek pedig a jazz gyakorlatának alapvető elemei.

Ennek megfelelően a jazz a vezető európai felsőoktatási intézményekben – például a Sibelius Academy (Finnország), a Conservatoire National Supérieur de Musique et de Danse de Paris (Franciaország) vagy a Universität für Musik und darstellende Kunst Graz (Ausztria) képzési rendszereiben – teljes értékű, önálló művészeti képzésként van jelen. Ez a modell mára világszerte meghatározóvá vált, így a jazz megítélése nem történeti kategóriák, hanem jelenkori művészeti és pedagógiai jelentősége alapján indokolt.

Magyarországon a jazzművészet nemzetközi összehasonlításban is jelentős művészi teljesítményt képvisel. A magyar muzsikusok évtizedek óta meghatározó szereplői az európai és tengerentúli zenei életnek, miközben a hazai jazzkultúra intézményi, gazdasági és társadalmi elismertsége nem tükrözi valódi művészeti súlyát.

A jelenlegi finanszírozási rendszer szerkezete és működése alapvető esélyegyenlőségi problémákat is felvet. A magyar zenei élet szereplői között a támogatási struktúra sok esetben műfaji besorolás alapján tesz különbséget, amely a jazz területén dolgozó előadó- és alkotóművészek számára aránytalanul korlátozott lehetőségeket eredményez. Ez a gyakorlat nem felel meg a kortárs európai kulturális szemléletnek, amely a különböző művészeti ágakat egyenrangú értékként kezeli. A magyar kulturális rendszer hosszú távú hitelessége és fejlődése érdekében elengedhetetlen olyan finanszírozási modell kialakítása, amely műfaji megkülönböztetés nélkül, azonos szakmai elvek mentén biztosít hozzáférést a támogatásokhoz.

A jelen állásfoglalás célja, hogy rámutasson a jazzben rejlő kulturális és szakmai értékekre, valamint olyan szempontokat fogalmazzon meg, amelyek elősegíthetik a műfaj szerepének további erősítését és méltó elismerését a magyar kulturális struktúrában.

A Magyar Jazzművészek Fóruma nyitott szakmai közösség: a szervezethez bárki csatlakozhat, aki magát jazzt vagy improvizatív zenét játszó művésznek tartja, és a fenti célokat a magáénak érzi.

Alapító tagjai: Ajtai Péter – PhD, nagybőgőművész és esztéta. A Bartók Béla Konzervatórium tanára; Ávéd János – szaxofonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense; Bacsó Kristóf – Artisjus-, Orszáczky-díjas szaxofonművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének vezetője és docense; Borbély Mihály – Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szaxofonművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára; Cseke Gábor – eMeRTon-, Artisjus-, és Fonogram-díjas zongoraművész, zeneszerző, A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója; Dés András – előadóművész, ütőhangszeres, zeneszerző; Lukács Miklós – Liszt Ferenc-, Erkel Ferenc-, Prima-díjas cimbalomművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; Fekete-Kovács Kornél – Liszt Ferenc-, Orszáczky-, eMeRton-, Artisjus-, Petőfi-, Bartók-díjas trombitaművész, zeneszerző, a Modern Art Orchestra alapítója és vezetője; Fenyvesi Márton – Junior Prima- és Artisjus-díjas gitárművész, hangmérnök; Gőz László – Prima Primissima-, Werner von Siemens-, Budapest Pro Urbe-, Moholy-Nagy-, FONOGRAM Életmű-, Hazám-, és Bartók Rádió-díjas harsonaművész; a Francia Művészet és Irodalom Rendje Lovagi fokozatának, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének és a Lengyel Köztársaságért Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa; a Budapest Music Center alapító-tulajdonosa és igazgatója; Gyányi Marcell – Fonogram-díjas nagybőgőművész, zeneszerző, a Morotva Records vezetője; Dr. Gyémánt Bálint DLA – gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Póka Egon Művészeti Akadémia adjunktusa; Harcsa Veronika – Fonogram-díjas jazzénekes, zeneszerző, nemzetközileg is elismert improvizatív előadóművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a brüsszeli Királyi Konzervatórium diplomása; Dr. Hárs Viktor – Artisjus-, Fonogram-díjas zeneszerző, nagybőgőművész, a selmecbányai Ján Albrecht Zeneakadémia tanára; Dr. Szabó Dániel – Gonda János-, ASCAP Zeneszerzői-, Párizsi Nagydíjas zongoraművész-zeneszerző, a Martial Solal International Piano Contest, Montreux-i Solo Piano Competition első helyezettje, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazz Tanszékének és a linzi Anton Bruckner Universität Jazz Tanszékének tanára; Szalóky Béla – eMeRTon- és Artisjus-díjas harsonaművész, karmester, a Magyar Rendőrség Zenekarának vezetője; Oláh Krisztián – Szakcsi Lakatos Béla-, Junior Príma-, Artisjus-díjas zongoraművész zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója .