1. Jazzművészet mint kulturális érték
A magyar jazz a hazai klasszikus- és népzenei hagyomány, valamint a magyar könnyűzene mellett kulturális örökségünk szerves része: olyan magas szintű előadóművészeti forma, amely hozzájárul hazánk európai kulturális integrációjához.
A jazz olyan alkotó tevékenység, amelynek gyakorlatát és kulturális megítélését nem csupán piaci szempontok motiválják. A művészi igényű zenemű megszületése autonóm alkotói folyamat. A művészi zenemű hitelességének elsődleges mércéje azon szakmai minőség, amelyet a tradíció és az innováció szabad egyensúlyának egyetemes művészettörténeti kontextusában kell értelmeznünk.
A jazz, mint művészi zene a magyar klasszikus zene és népzene mellett olyan maradandó kulturális értékeket állít elő, melyeknek művészi minősége kizárólag a mindenkori piaci igényeken és zeneipari tendenciákon túl ítélhető meg.
Az állami kultúrpolitikának a jazzt olyan mértékben kell támogatnia, amekkora a műfaj valós hatása és jelentősége.
1.1A magyar jazz jelenlegi helyzete a kulturális intézményrendszerben
- A magyar jazz jelenleg nem rendelkezik önálló kulturális státusszal: a magyar intézményrendszerben a jazz szakma, mint érvényes szakpolitikai tényező nem létezik. A magyar jazzt is mélyen érintő kulturális-szakpolitikai irányelveket jelenleg könnyűzenei és a komolyzenei szakemberek határozzák meg.
- Ez az állapot nem tartja számon a magyar jazz sajátos művészeti, oktatási és kulturális karakterét, valamint azt a nemzetközi gyakorlatot sem, amely a műfajt önálló, magas művészeti értékű területként kezeli, így nem tükrözi a magyar zenekultúra teljességét.
- A kulturális intézményrendszer működésében alapvető esélyegyenlőségi problémák vetődnek fel a jazz és más zenei műfajok támogatási, intézményi és működési lehetőségeinek összehasonlításában. A jazz területén dolgozó művészek nem megfelelő arányban férnek hozzá azokhoz a strukturális, infrastrukturális és finanszírozási lehetőségekhez, amelyek más műfajok szereplői számára természetes módon rendelkezésre állnak.
- A jelenlegi intézményi és finanszírozási struktúra a jazzművészek számára nem biztosít kiszámítható és hosszú távon tervezhető életpályát. A műfaj szereplői bizonytalan piaci környezetben dolgoznak, korlátozott intézményi háttérrel és egyenetlen támogatási lehetőségekkel, ami jelentősen megnehezíti az alkotói és előadóművészi pálya fenntarthatóságát.
- Jellemző egy diszkriminatív gyakorlat a zeneoktatás területén is. Mindez szakmai- és financiális döntésekben is manifesztálódik. Szemléletváltás szükséges, hogy a műfaj jelenléte és súlya arányban legyen az egyes képzési szinteken a magyar jazz nemzetközi szakmai jelentőségével. Egyensúlyban legyen a hallgatói igényekkel, ami nem csak a jazz fejlődését és kulturális integrációját korlátozza, hanem a magyar zeneoktatás színvonalát összességében határozza meg.
- Jelentős probléma a strukturált munkahelyteremtés állami támogatásának hiánya is. A műfajhoz nem kapcsolódik olyan intézményi és finanszírozási rendszer, amely képes lenne stabil szakmai műhelyeket fenntartani, és amely műhelyek hosszú távon kiszámítható foglalkoztatási lehetőségeket biztosítanának a jazz előadóművészek és zeneszerzők számára. Különösen érzékenyen érinti ez a közhasznú tevékenységet végző professzionális nagy zenekarokat, amelyek kulturális, oktatási és közösségi szerepükhöz képest tartósan alulfinanszírozott működési környezetben kénytelenek túlélni.
Képviselt céljaink, javaslataink:
- a jazz önálló művészeti státuszának elismerése
- a meglévő finanszírozási rendszerek újragondolása
- a támogatási rendszerek műfajok közötti konszolidációja
- zenész-státusz és munkahelyteremtés (az esélyegyenlőség mentén)