5. Jazzoktatás

5.1A magyar jazz jelentősége a közoktatásban

  • A jazz gondolkodási modell, a kollektív döntéshozatal és a társadalmi együttműködés művészi megtestesülése, a szolidaritás és a szabad véleménynyilvánítás zenei megnyilvánulása. Az improvizáció mint kognitív-társas készség (valós idejű kollaboratív alkotás, döntéshozatal bizonytalan körülmények között) olyan készség, amely a 21. századi munkaerőpiac és a polgári közélet szempontjából egyaránt értékes.
  • A jazz egyáltalán nem szerepel az általános- és középiskolai ének-zene oktatás struktúrájában.
  • A kreatív, improvizáció-központú gondolkodásmód elsajátításának technikáit, metodikáit sem alsó, sem középszinten nem oktatják, pedig ezen pedagógiai módszerek társadalmi hasznossága fontos és jelentős rövid- és hosszútávon egyaránt.

Képviselt céljaink, javaslataink:

  • A jazztörténet alapszintű beemelése az általános és középiskolai oktatásba, egy jazzszakmai bizottság által javasolt és kidolgozott metodikával és tanmenettel.
  • Az improvizáció mint 21. századi kulcskompetencia megjelenése az alap- és középszintű oktatásban.
  • középiskolai jazz-ismeretterjesztő programok szervezése (pl. a Lázár Ervin program, vagy a Filharmónia Magyarország programjainak keretein belül)

5.2A magyar jazz helyzete a jelenlegi művészetoktatási rendszerben

  • A magyar zeneoktatás három szintjén – az alapfokon, a középfokon és a felsőoktatásban – egyaránt önálló szakirányú képzésként működik jazzoktatás.
  • Az alapfokú zeneiskolák 5–10%-ában folyik jazz szakirányú képzés, a tanulók 2–5%-a részesül ilyen képzésben. A középfokú zeneművészeti intézmények 15–25%-ában működik jazz tanszak, és a tanulók 10–20%-a részesül jazz-zenei képzésben. A zenei felsőoktatás hasonló lefedettséget mutat – a zenei felsőoktatási intézmények 15–20%-ában van jazz szakirány –, a növendékek 8–10%-a részesül jazz szakirányú zenei képzésben.
  • Összesítő becslés szerint a magyar zeneoktatás teljes vertikumában a jazz-zenei képzésben részesülők aránya nagyjából 5–10% közé tehető, miközben a jazzoktatás intézményi jelenléte ennél valamivel magasabb. Kijelenthető, hogy a jazz a professzionális zenei pályára felkészítő közép- és felsőfokon önálló, kiépített szakirányként van jelen, így teljes értékű, diplomáig vezető képzésként működik.
  • A klasszikus és népzenei képzés mellett a jazz így a magyar zeneoktatás egyenrangú, intézményesült pillére: nem marginális terület, hanem a magas szintű zenei kompetenciákhoz, kreativitáshoz és korszerű zenepedagógiai szemlélethez szorosan kapcsolódó művészeti forma.
  • A jazz képzés során elsajátított ismeretek — különösen az improvizációs készség, a harmóniai gondolkodás és a stiláris rugalmasság — szilárd alapot jelentenek egyéb műfajokban: például a könnyűzenében, a filmzenében és az alkalmazott zenében való érvényesüléshez is.
  • A finanszírozási rendszer mindezt nem tükrözi: a jazz-zenei képzések állami támogatása nem áll arányban sem a műfaj intézményi jelenlétével, sem a növendékek arányával a magyar zeneoktatásban. A felsorolt képzési vertikum mögött tehát egy strukturálisan alulfinanszírozott terület áll.

5.3Jazz az alapszintű zeneoktatásban

  • Az elmúlt időszakban jelentősen növekedett a zeneiskolák jazztanszakainak száma, ami a műfaj pedagógiai és szakmai jelentőségének erősödését mutatja.
  • A jazzpedagógia a kreativitás, az improvizáció és az azonnali zenei reakciókészség fejlesztésére épül, ezért módszertana a modern zenepedagógia egyik kiemelten korszerű területévé vált.
  • A felsőfokú jazzképzésben végzett tanárok magas szintű zenei és pedagógiai képzettséggel rendelkeznek, amely a teljes zeneoktatási rendszer számára értéket jelent.
  • A jazzoktatás által nyújtott szakmai kompetenciák és a fent említett intézményes háttér nincs arányban a mūfaj jelenlegi oktatási és társadalmi beágyazottságával.

Képviselt céljaink, javaslataink:

  • A jazz műfaj jelenlétét az alapfokú zeneoktatásban országos szinten erősíteni szükséges.
  • A zeneiskolák szerepét a helyi zenekultúra és koncertélet központjaiként is újra kell gondolni, különösen a kistérségekben, infrastrukturális hátterük (megfelelő számú és minőségű oktatási helyszín és hangszer- és eszközpark) fejlesztése elengedhetetlen.
  • Az oktatás és a professzionális pálya közötti átmenet megerősítésre szorul. (Mesterkurzusok, mentorprogramok, jazz tematikájú nyári táborok, nemzetközi csereprogramok, improvizációs műhelyek létrehozása, a már működő programok hosszútávú fenntartása és fejlesztése.)

5.4Felsőoktatás és intézményi háttér

  • A jazz műfaj más zenei irányzatokhoz és képzési területekhez viszonyítva a felsőoktatásban sem rendelkezik azonos intézményi súllyal és érdekérvényesítési lehetőségekkel.
  • A jazzképzéssel rendelkező hazai felsőoktatási intézmények infrastrukturális felszereltsége aránytalan: egyes képzőhelyek korszerű feltételekkel — önálló épülettel, koncerthelyszínnel, hangszerparkkal, gyakorló helyiségekkel és hangstúdióval — rendelkeznek, míg más intézményekben az infrastruktúra hiányos vagy elavult.

Képviselt céljaink, javaslataink:

  • A jazzképzés egyenrangú intézményi elismerésének biztosítása a magyar zeneoktatás minden szintjén.
  • A jazzképzés arányos és kiszámítható állami finanszírozásának megteremtése a műfaj tényleges oktatási súlyához mérten.
  • A hazai jazz felsőoktatási képzőhelyek infrastrukturális feltételeinek kiegyenlítése és korszerűsítése — önálló telephely, koncerthelyszín, korszerű hangszerpark, gyakorló helyiségek és hangstúdió biztosításával.
  • A jazzképzéshez kapcsolódó stúdió- és próbaterem-infrastruktúra fejlesztése a hazai felsőoktatási képzőhelyeken, amely rövid és hosszú távú bérleti lehetőséget biztosíthat hallgatók, alumnusok számára.